Kemény Judit következetesen vállalt, morális alkotói gondolkodása, sorsa, reprezentálj az autonóm 20. századi közép-kelet európai értelmiségi sors alakulását a diktatúrákban.
Kemény Judit integránsan kötődik az Európai Iskola szellemi környezetéhet, művészete ebben a holdudvarban bontakozott ki. A magyar absztrakt képzőművészet szuverén alkotója.
Kemény Judit monográfia kötete egyben egy kiállítási sorozat katalógusa is. Tervek szerint a kiállítási sorozat első állomása Budapest, a Commerzbank reprezentatív székháza. 2012. szeptemberében 28 év után átfogó életműkiállítás keretében láthatja a közönség Kemény Judit több mint száz szobrászati és grafikai, festészeti alkotását.
2012. február 12-én Antal István a Kossuth Rádió Gondolat-jel adásában előzetesen foglalkozott Kemény Judit monográfiakötete kapcsán a lappangó életművel. Az adás a http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-02-12 link alatt hallgatható meg. A kötet szerzőjével az életmű kutatójával, Bretus Imrével készített interjú az adás záró beszélgetése.
A Megpróbálni élni című monográfia kötetről írt előzetes kritikát Az elsüllyedt sziget lakója címmel 2012. február 8-án Mészáros Zsolt művészettörténész az ARTPORTAL.hu-n. A teljes cikk a http://artportal.hu/aktualis/hirek/meszaros_zsolt_az_elsuellyedt_sziget_lakoja link alatt található.
Részlet a monográfiából:
"A már-már bíztató, Kemény Judit reputációját kedvezően befolyásoló, 1966-os tárlat után ismét dermedt csend következett. Szó sincs arról, hogy tehetségtelennek tartották volna, a mellőzöttség oka továbbra is az absztrakt művészet melletti elkötelezettsége. Precízen világítja meg Kemény Judit helyzetét a kivételes művészeti gyűjteményt építő, és publikációiban markánsan fogalmazó Dévényi Iván a Művészet című folyóirat 1972. júliusi számában. A méltánytalan mellőzöttség okait is érintő utaláson túl a tanulmány – amelyet a 34. oldalon a szobrászatát reprezentáló három makettjének fotója is illusztrált – értékes elemzést adott Kemény Judit munkásságáról: „M. Kemény Judit szobrász, festő és grafikus a mai magyar képzőművészetnek azok közé az alakjai közé tartozik, akiknek – az ókori görög filozófus, Démokritosz szavaival élve – »minden nap friss gondolatuk van«. Tollal és ceruzával rajzolt realisztikus portrék, a természet jelenségeit érzékenyen és költőien felidéző grafikák, ironikus, komikus és groteszk hangulatú ábrázolások, összefogottan előadott, az archaikus, a primitív és a népi művészet által inspirált, természetelvű szobrok, és a mai olasz avantgarde szobrászattal rokon hangvételű nonfiguratív plasztikák váltakozva kerülnek ki Kemény Judit keze alól. (…) Művészetéről az elmúlt esztendőkben napvilágot látott néhány értékes írás (Hárs Éváé a pécsi Jelenkor 1965/11. számában, Masznyik Iváné a Művészet 1967/4. számában, Major Máté professzoré a Magyar Építőművészet 1971/1. számában) ezek finom elemzését nyújtják M. Kemény Judit alkotói világának, okosan és világosan kommentálják művészetének sajátosságait. (…) Hárs Éva Kemény Judit művészetének nagy érdemét abban látja, hogy alkotásaiban kifejezni törekszik azokat a végtelen távlatokat és bonyolult összefüggéseket, amelyek a modern világot jellemzik. Kemény Judit művészi hivatástudattal vallja a mai fejlett tudománnyal együtt haladó, korszerű képzőművészeti tevékenység szükségességét. Major Máté arról ír cikkében, hogy Kemény Judit karcsú és dinamikusan lendülő szobrai az előretörést, a száguldást szuggerálják, s összhangban állanak az új építészet szellemével. Major megbecsüléssel szól a művésznő monumentális grafikai vízióiról is, amelyek hatalmas zenei instrumentumokra emlékeztetnek. Mit tudnánk – e rövid cikkben – hozzáfűzni a Masznyik, Hárs Éva, Major Máté által elmondottakhoz? Talán annyit, hogy M. Kemény Judit nemzedéke legkulturáltabb alkotóinak egyike, aki együtt lélegzik az egyetemes és a hazai kortársművészettel, ugyanakkor azonban önmaga egyéniségét, szuverenitását mindenkor megőrzi. Fontosnak tűnik annak megállapítása is, hogy Kemény Judit absztrakt műveiben sem éri be a dekorativitással – artisztikus ornamensek variációinál mindig többet nyújt: az a vágy munkál benne, hogy szobrai, képei, rajzai a XX. századi ember életérzését, kitágult világképét, szellemének szárnyalását közöljék, sugározzák.
Kemény Judit – miért hallgassunk erről szemérmesen? – nem tartozik azok közé, akiknek ajtaján az állami szervek, az intézmények, a közületek – megbízások, megrendelések, vásárlások céljából – gyakran kopogtatnak. E méltánytalan mellőzöttséget – bízunk benne – közéletünk légkörének további tisztulása meg fogja szüntetni, hiszen Kemény Judit magas esztétikai színvonalú, tartalmas, eredeti munkásságának recepciója minden bizonnyal gazdagabbá, teljesebbé tenné napjaink magyar művészetét.”
jegyzet: Dévényi cikkében több fontos utalást is tett Kemény Judit mellőzöttségének okaira. Ezek közé tartozott az a párhuzam is, amely Dévényi szerint a korabeli olasz avantgarde szobrászaival rokonította – Minguzzi, Cappello, Teana, Franchina – nonfiguratív hangvételű plasztikáit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése