Megpróbálni élni… Szobrászati kiáltványok a szabadságról
Kemény Judit (1918–2009) képzőművész kiállítása és kötetbemutató a Nemzeti Színházban
„Lesz egyszer egy olyan lehetőség, hogy a szobrok fönt lebegnek majd a föld felett, mint ahogy a bolygók is a naprendszerben; ezek a szobrok egy újfajta természetszemléletnek, és egy újfajta embertípusnak lesznek már az emlékművei.” Kemény Judit
A Tat kiemelt művészettörténeti-kutatói programja az 1948. után ideológiai okok miatt mellőzött Kemény Judit (1918-2009) képzőművész életművének 2009-ben indult feldolgozása és ehhez a projekthez kapcsolódó kiállítási sorozat szervezése. A közel tízezer oldalból álló korabeli dokumentációs és a több mint ezer tételből álló képzőművészeti hagyaték feldolgozását követően, 2011 végén készült el a Megpróbálni élni című 214 oldalas magyar-angol nyelvű monográria, dokumentációs, történeti és családtörténeti kötet.
A könyv első nyílvános bemutatójára 2012. szeptember 16-án, 17 órától került sor a Nemzeti Színház nyílt napján. www.nemzetiszinhaz.hu A kötetbemutató beszélgetés vendégei: Alföldi Róbert a színház igazgatója, Bretus Imre a kötet szerzője, szerkesztője, valamint az életmű feldolgozását elkötelezetten támogató partnerek, intézmények képviselői voltak. A Megpróbálni élni című 214 oldalas magyar-angol nyelvű, archív dokumentumokkal illusztrált kötet 2012- szeptember 20-tól megvásárolható a budapesti Írók boltjában www.irokboltja.hu, illetve az életmű feldolgozását végző Taton. Megrendelhető a tatgallery@gmail.com emailcímen.
Kemény Judit 1939-ben készült ruhatervei, Alföldi Róbert kérdez és töpreng, a kötet szerzője Bretus Imre válaszol.
A kötetet bemutató beszélgetés keretében egy sajátos közép-európai értelmiségi krimit ismerhetett meg a közönség. A Kemény család történetébe a sors, vagy a történelem vaskosan beletenyerelt, hol felemelte őket, hol a legmélyebb szakadékba taszította az apát Gábort, és a két lányt: Katalint és Juditot. Tette ezt velük azért, mert a tehetségben, a minőségben, a morálban, a tisztességben, az felelősségben és a szabadságban hittek.
1948-at követően Kemény Judit - néhány kisebb lehetőséget nem számítva - hatvanhat éves korában mutatkozhatott be első alkalommal a közönségnek. Soha nem a művészetével, kvalitásával, szellemi teljesítményével, tehetségével volt probléma; az őt övező csend számos más okra vezethető vissza. Az egyik, hogy az aktuális rezsimnek hol polgári származása, hol szellemi elkötelezettsége okán mindig volt ürügye arra, hogy művészetéről ne vegyen tudomást. A másik ok, hogy az 1940-es évek második felében az absztrakt alkotók közé sorolták, ezzel hosszú évtizedekre megpecsételődött a sorsa.
A kötetbemutató alkalmából kamarakiállítás is nyílt a Nemzeti Színházban, ahol a közönség Kemény Judit zeneszobrainak grafikai terveit, építészeti-szobrászati-absztrakt kísérleteit tekintheti meg.
A kötetbemutatón Bánfalvi Eszter, Kulka János és Szatory Dávid színművészek, vetített filmeken és narrált mesében elevenítték fel Kemény Gábor és Kemény Judit élettörténetének részleteit, fontos állomásait és Kemény Judit Megtalált otthon című meséjét.
Láthatóak voltak Kemény Judit animációs filmtervei, valamint 1939-ben korabeli publikációban megjelent divattervei is. A ruhákat a budapesti Jelky András Iparművészeti Szakközépiskola http://www.jelky.hu/ tanárai és növendékei rekonstruálták, ők is mutatják be a kiállításmegnyitó alkalmából. A rekonstrukcióban részt vettek: Dr.Enczi Jánosné, Jakab Etelka, Dudás Tamásné, Fülöpné Nyitrai Veronika,Fülöpné Simon Zsuzsanna, Szabó Judit, Krasznavölgyi Lászlóné, Engambe Szandra, Kala Ditta, Deigertné Csató Ildikó, Kiss Donatella, Dornyák Dóra, A Jelky András Iparművészeti Szakközépiskolát 1873-ban alapították Női Ipar és Kereskedelmi Tanodaként. 1911-ben költözött a mai épületünkbe, melyben folyamatos az oktató tevékenységünk. A patinás intézményben közel 70 fős tanári karunk készíti fel a hozzánk járó 500 tanulót, a ruházati és textil kiegészítői -tervevezésre és-készítésre. Tanulk érettségi mellett kreatív szaktudást is szereznek. A tanulási folyamatban közismereti tanárokkal karöltve 15 ipar- és képzőművész, valamint 15 komoly szaktudással rendelkező pedagógus segíti a munkát. Képzési kínálat az első pillanattól a ruházathoz és a különböző, textíliákhoz kapcsolódó művészeti irányokhoz kötődött. A jelenlegi oktatási tevékenység az öltözékek, a kiegészítők, a megjelenés tervezéséhez, a minket körülvevő világ esztétikai átalakításához, valamint a megálmodott öltözetek és tárgyak szakszerű kivitelezéséhez nyújt segítséget.
Sajtóanyag/Press release
„Lesz egyszer egy olyan lehetőség, hogy a szobrok fönt lebegnek majd a föld felett, mint ahogy a bolygók is a naprendszerben; ezek a szobrok egy újfajta természetszemléletnek, és egy újfajta embertípusnak lesznek már az emlékművei.” Kemény Judit
A 20. századi képzőművészet történetében nem szokatlan, hogy néhány alkotó, az 1945 utáni évtizedekben, különféle okból ugyan, de mellőzötté vált. Kemény Judit is azok közé a tehetséges, autonóm gondolkodású képzőművészek közé tartozott, akik életük legfontosabb korszakában kényszerültek majdnem teljes elszigeteltségben élni. Kemény Judit életútja egyben a tragikus sorsú, autonóm értelmiségi gondolkodó sorsa is, aki a mellőzöttség és elszigeteltség ellenére mégis gazdag alkotói utat hagyott hátra. Kemény Judit ideológiai okok miatt 1948 után önálló kiállításon első alkalommal 1966-ban mutatkozhatott be, de ezen a bemutatón szobrait nem állíthatta ki. Az első retrospektív kiállítására hatvanhat éves koráig, 1984-ig kellett várnia. Soha nem a művészetével, kvalitásával, szellemi teljesítményével, tehetségével volt probléma; az őt övező csend számos más okra vezethető vissza. Az egyik, hogy az aktuális rezsimnek hol polgári származása, hol szellemi elkötelezettsége okán mindig volt ürügye arra, hogy művészetéről ne vegyen tudomást. A másik ok, hogy az 1940-es évek második felében az absztrakt alkotók közé sorolták, ezzel hosszú évtizedekre megpecsételődött a sorsa.
Kemény Judit életművének megértéséhez több szempontból is közelíthetünk. A Kemény testvérek – Katalin és Judit – életútjukhoz, annak fejlődési irányaihoz meghatározó instrumentumot kaptak édesapjuktól, Kemény Gábortól. Az értékelvű, demokrata, humanista pedagógus a mindenekfelett álló morális értékrend súlyát, a gondolkodó-alkotó ember felelősségét és felelősségvállalásának „terhét” rakta lányai vállára. Kemény Juditot 1935-től, az apa köré szerveződő értelmiségi szalonnak köszönhetően, intenzív szellemi hatások érték – rendszeres vendég volt náluk többek közt Radnóti Miklós, a Nyugat szerzői, József Attila, Lukács György, Hamvas Béla, valamint progresszív képzőművészek, pedagógusok. Akkoriban kötelezte el magát a képzőművészet mellett.
Fontos szál Kemény Judit életművének megértéséhez a testvéréhez, Kemény Katalin író, műfordítóhoz és annak férjéhez – a második világháborút követően ideológiai szempontok miatt tiltott író, filozófus, esszéista –, Hamvas Bélához fűződő viszonya. Hamvas Béla és Kemény Katalin szellemi teljesítménye, baráti köre áthatotta Kemény Judit gondolkodását és művészetét. 1945-ben együtt állított ki Forgács Hann Erzsébettel, Anna Margittal, Modok Máriával, Vajda Júliával. Baráti és szakmai kapcsolatot tartott az Európai Iskola alkotóival, Weöres Sándorral, Dévényi Ivánnal, Dr. Tompa Kálmánnal, a kivételes érzékű műgyűjtővel és a Dél-Afrikába emigrált szobrásszal, Borbereki Kovács Zoltánnal. A családi és baráti kötelékek miatt 1948 és 1989 között gyakran övezte Kemény Judit megítélését gyanakvás a döntéshozók részéről. Kemény Judit integránsan kötődik az Európai Iskola szellemi környezetéhez, művészete ebben a holdudvarban bontakozott ki.
Az 1948 utáni évtizedekben Kemény Judit óriási energiát fektetett abba, hogy a művészetét övező hallgatást feloldja. A céltalannak tűnő küzdelem az 1980-as évekre megtörte. 1981. január 26-án az egyik legközelebbi barátjának és alkotótársának, Martyn Ferencnek írta egy levélben: „Elég idős vagyok már ahhoz, hogy belássak a gondosan elhúzott függönyök mögé.”
Kemény Judit még az 1940-es évek elején absztrakt kísérletekbe kezdett, a térben kiteljesedő mozgás, a repülés, a lebegés, a művészet és az egyéni sors egy más dimenzióba helyezése, a kötődésektől mentes létezés megjelenítése kezdte foglalkoztatni. Nem az absztrakt esztétikája érdekelte, hanem a síkok, terek, az idő és a mozgás monumentalitása. Szobortervei grandiózus szózatokként, kiáltványokként értelmezhetőek a szabadságról. Kemény Judit szobortervei és grafikai munkái az építészet és képzőművészet határterületeit is vizsgálják, kísérletek a köztéri szobrászat és a modern építészet átjárhatóságára.
Az 1940-es évek közepétől datált, felfelé törekvő formák és gondolati tartalmak a modern művészet fősodrába illesztik Kemény Juditot. Ennek a szobrászati gondolkodásnak a képviselője az Egyesült Államokban élt George Rickey, illetve az olasz avantgárd szobrászai.
A közép-kelet-európai régiónak mielőbb abból az aspektusból kell végiggondolnia szellemi folyamatait, hogy melyek azok a gondolatok, életművek, amelyek a lokális, ugyanakkor egyetemes hangszín okán értékesek. A provincializmusból nem a provinciális attitűd, hanem a magas színvonalú szellemi teljesítmény vezet ki. A nívós, lokális szellemi teljesítmények feltárása és ezen életművek nyilvánossággal való megismertetése lehet a kiindulási pont. A 2009-ben, kilencvenegy éves korában elhunyt Kemény Judit életművének, alkotói útjának ez a szellemi háttér adja meg értékét.
2012. szeptemberétől két helyszínen ismerheti meg a közönség Kemény Judit művészetét. A Nemzeti Színházban szeptember 16-án, a monográfia kötet bemutatóval együtt az 1943 és 1975 között készült Zene-sorozatából nyílik kiállítás. Szeptember 20-án Kemény Judit életművének feldolgozását és annak bemutatását mecénásként támogató Commerzbank Galériában láthatóak a művész alkotásait. A kiállításon dokumentációs anyag is megtekinthető: fotók, divattervek, dramaturgiai kísérletek segítenek megérteni a kort, amelyben Kemény Judit élt.
Oeuvre exhibition of artist Judit Kemény (1918–2009)
“Someday there will be a possibility for sculptures to float above the earth, like the planets in the solar system; these sculptures will be the memorials to a new kind of approach to nature, and a new type of person.” Judit Kemény
It is not unusual in the history of 20th century fine arts, in the decades following 1945, that some creative artists were overlooked for one reason or another. Judit Kemény was also one of those autonomous thinking fine artists who were compelled to live in almost total isolation during the most important period of their lives. Judit Kemény’s walk of life is at the same time the destiny of those autonomous intellectual thinkers of tragic destiny who, in spite of being overlooked and isolated, have even so left a rich creative legacy behind them. For ideological reasons, Judit Kemény was able to introduce herself for the first time since 1948 in an independent exhibition in 1966, but she could not exhibit her sculptures on this occasion. She had to wait until she was sixty six years old for her first retrospective exhibition in 1984. There was never a problem with her art, her quality, her intellectual achievement or her talent; the silence surrounding her may be traced to numerous other causes. One was that by reason of either her bourgeois origin or her intellectual commitment, the current regime always had an excuse not to notice her art. Another reason was that in the second half of the 1940s she was listed among abstract artists, thus sealing her fate for decades to come.
An understanding of Judit Kemény’s oeuvre may be approached from a number of angles. For their path of life and its developmental directions, the Kemény sisters – Katalin and Judit – received a determinative methodology from their father Gábor Kemény. The democratic, humanist, value-based educationalist placed on his daughters’ shoulders the weight of a moral value system above all things, the obligation of a thinking, creative person and the “burden” of bearing that responsibility. Thanks to the intelligentsia salon established around the father – their regular guests including Miklós Radnóti, writers for the magazine Nyugat (West), Attila József, György Lukács, Béla Hamvas, as well as progressive fine artists and educators – from 1935 Judit Kemény was subject to intensive intellectual influences; around this time she committed herself to the fine arts.
An important thread in understanding Judit Kemény’s life’s work is her relationship with her sister Katalin Kemény, author and literary translator, and with her sister’s husband Béla Hamvas, author, philosopher and essayist, banned after World War II for ideological reasons. Béla Hamvas’s and Katalin Kemény’s intellectual achievements and their circle of friends permeated Judit Kemény’s thinking and her art. She put on a joint exhibition in 1945 with Erzsébet Forgács Hann, Margit Anna, Mária Modok and Júlia Vajda. She maintained professional and friendship links with the creative artists of the European School, Sándor Weöres, Iván Dévényi, Dr. Kálmán Tompa, an art collector of outstanding perception, and Zoltán Borbereki Kovács, a sculptor who emigrated to South Africa. Due to her ties of family and friendship, between 1948 and 1989 Judit Kemény was often wreathed in suspicion on the part of the decision makers. Judit Kemény is integrally linked with the intellectual environment of the European School; her art blossomed in this circle.
In the decades following 1948, Judit Kemény invested a huge amount of energy in dispersing the silence surrounding her art. By the 1980s, she had been broken by the seemingly pointless struggle. On 26 January 1981, she wrote in a letter to one of her closest friends, fellow artist Ferenc Martyn: “I am old enough by now to see behind the carefully drawn curtains.”
Judit Kemény had begun to experiment with the abstract in the early 1940s, she began to be occupied by locating movement consummated in space, flight, soaring, art and individual destiny in another dimension, the representation of existence free of limitations. She was not interested in the aesthetics of the abstract, but the monumentality of planes, spaces, time and movement. Her sculpture designs may be interpreted as grandiose appeals, manifestos on freedom. Judit Kemény’s sculpture designs and graphic works also explore the border territory between architecture and the fine arts, they are experiments on the penetrability of public square sculpture and modern architecture. The upward striving forms and thought contents dated from the middle of the 1940s fit Judit Kemény into the mainstream of modern art. Representatives of this sculptural mentality are George Rickey who lived in the United States, and the sculptors of the Italian avant-garde.
The Central Eastern European region must think through its intellectual processes as soon as possible, in terms of what thoughts and oeuvres are valuable by reason of local, but at the same time universal colour. We will not be led out of provincialism by a provincial attitude, but by high quality intellectual achievement. The discovery of high standard local intellectual achievements and presenting these oeuvres to the public could be a starting point. The value of the life’s work and creative path of Judit Kemény, who passed away in 2009 at the age of ninety one, is due to this intellectual background.
In September 2012, the public can find out more about Judit Kemény’s art in two locations. Together with a presentation of the monograph volume, an exhibition of her Zene (Music) series produced between 1943 and 1975 has opened in the National Theatre. In the Commerzbank Gallery, as supporting patron of the treatment and presentation of the life’s work, the most important works from the artist’s oeuvre can be seen. Archival documentary material may also be viewed at the exhibition: photographs, fashion designs, dramaturgic experiments all help us to understand the age in which Judit Kemény lived.
NEMZETI SZÍNHÁZ – NYÍLT NAP,
2012. SZEPTEMBER 16. VASÁRNAP 14.00-22.00
Találkozzunk a Nemzeti Színház parkjában, belső tereiben és titkos zugaiban! www.nemzetiszinhaz.hu
14.00–15.00 A megtalált otthon - Kemény Judit meséje. Bánfalvi Eszter és Szatory Dávid közös játékra várja a gyerekeket a Gobbi Hilda Színpadon.
14.30–15.30 Erkel, a Nemzeti első karmestere - Az Óbudai Danubia Zenekar koncertje Erkel Ferenc, a 175 éves Nemzeti Színház első karmesterének tiszteletére a Nagyszínpadon, közreműködik: Szarvas József
14.30-16.30 Meseváros a Kaszás Attila Teremben
15.00–16.30 Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde – nyílt próba a készülő „romantikus fantasy-ből” a Gobbi Hilda Színpadon, rendező: Tengely Gábor
16.00–17.00 175 éves a Nemzeti Színház - kerekasztal-beszélgetés Lévai Balázs vezetésével, majd az Évad nézője-díj átadása a Nagyszínpadon
16.00–18.00 Ki mit tud? – vállalkozó kedvű nézőink számára „tehetségkutatót” hirdetünk a színház Duna-felőli oldalán található szabadtéri színpadon. Bárki jelentkezhet, aki szeretné megmérettetni magát a Nemzeti Színház színészzsűrije előtt. Jelentkezni a 175 éves Nemzeti Színházhoz kapcsolódó dallal, tánccal, verssel, prózával, monológgal lehet. Egyéni, páros vagy „kiscsoportos” műsorszámokat várunk. Előzetes regisztráció szükséges! A jelentkezéseket (elérhetőséggel, némi személyes információval és az előadandó mű megjelölésével) a pr@nemzetiszinhaz.hu címre várjuk szeptember 12-ig.
17.30-18.30 Agota Kristof: Egy elsurranó patkány – nyílt próba a Nemzeti Színház, a Gergye Krisztián Társulat és a Kőszegi Várszínház közös előadásából a Kaszás Attila Teremben
16.30-17.30 Tompos Kátya angol, francia, bolgár, magyar, és orosz dalokat énekel. Közreműködik: Hrutka Róbert, Markó Ádám - dob, Fehérvári Attila - basszusgitár, Kalmus Felicián - cselló, Galambos Zoltán-zongora, Dely Domonkos - vokál, perka. Helyszín: Gobbi Hilda Színpad
17.00-17.30 Megpróbálni élni… - könyvbemutató és kiállításmegnyitó a magyar képzőművészet egyik méltatlanul elfeledett alkotója, Kemény Judit életműve kapcsán az Előcsarnokban, közreműködik: Alföldi Róbert és Bretus Imre a kötet szerzője, szerkesztője, a Tat Galéria kurátora
17.30-19.00 Tony Kushner: Angyalok Amerikában – nyílt próba az Andrei Serban rendezésében készülő előadásból a Nagyszínpadon. Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott!
19.00-20.00 Ízelítő a Mégis szép című estből - Udvaros Dorottya énekel a Gobbi Hilda Színpadon. A Rózsavölgyi Szalon, a Szentendrei Teatrum és a Kék Művészügynökség közös produkciójában közreműködik: Silló István (zongora). Vendég: Makranczi Zalán. Rendező: Vörös Róbert.
20.00 - 21.30 Színikritikusdíj-átadó a Nagyszínpadon – műsorvezető: Molnár Piroska és Kocsis Pál, rendező: Znamenák István. Drukkoljon Ön is személyesen a jelölteknek, jegyek a gálára kaphatók! Jegyár: 2.900 Ft, 3.900 Ft, 4.900 Ft.
Egyéb helyszínek:
14.00 – 17.00 Kulisszajárás* színészekkel
14.00 – 18.00 Jelmezpróba
18.00 – 19.30 Villámrandi színészekkel
Egész nap kedvezményes jegy- és bérletvásárlási lehetőség! A műsorváltozás jogát fenntartjuk.
A belépés ingyenes! (Figyelem! A Színikritikusdíj-átadóra előzetes jegyvásárlás szükséges!)
*Felhívjuk figyelmüket, hogy a kulisszajárásra 14.00-17.00-ig, félóránként kerül sor. Előzetes regisztráció szükséges (szeptember 14-ig): Kováts Karolina, karolina.kovats@nemzetiszinhaz.hu.
